Könyörgés Anyámhoz...

Anyám –Anyám Édesanyám ki nekem éltet adtál,most ne akard elvenni az életem azzal,hogy tanulni tiltanál engem egy másik országban!
Tudom,hogy szeretsz és nagyon féltesz,mert szerinted még gyermek vagyok tízen négy évesen, noha legalább húszévesnek mondható a testem.
Tudok már vigyázni magamra,ahhoz, hogy elbukjak nem kell máshová utaznom
láthatod Te is a többi lány,hogyan viselkedik,lehetnék én is hozzuk hasonló de fogd fel,hogy más vagyok az én céljaim tisztábbak.
Az álmaim nem hagynak nyugodni ,szeretnék kitörni ebből a nyomorúságos szürke kisvárosból és ahogy Ady Endre mondta „lenni valaki”
Valaki csak úgy lehetek,ha élek a lehetőséggel,amely csak végtelenül ritkán adódik. Áldanom kell a szerencsét,hogy nekem sikerült a kiválasztottak közzé kerülni és azt tanulhatom,amiről mindig is álmodtam,hogy színész legyek.
Az anyai szeretet megértő kell,hogy legyen. Végül is nem azt választottam,hogy
elhagylak és megszökök,hanem azt kérem tőled ,hogy értsd meg az életemet meghatározó lehetőséget nem dobhatom el,csak azért mert, Te féltesz és nem veszed észre,hogy erős vagyok,képes vagyok rá hogy megvédjem magam.
Képes vagyok jó és kevésbé jó között különbséget tenni,mert gondolkodom!
Fogadd el kérlek,hogy felnőttem arra,hogy sorsom fölött döntsek,milyen szívvel tudnál élni úgy,hogy meggátolnád vágyam teljesítését?
Szeretnél engem úgy látni,mint aki mélyen szenved ,mert a többi átlag sorsú lány napjait kellene élnem?
Könyörgök Anyám ,hogy tanulni engedj,és velem örvendj,hogy szeretnék kitörni a köznapiságból!
Merem remélni,hogy küzdelmeim ,ha megérdemelt sikereket hoznak számomra,majd erre büszke leszel és boldog attól a tudattól,hogy engedted kiröppeni a fészekből lányodat,gyönge szárnyakkal is.
Megértésedet köszönöm Drága Édesanyám!